4.3 Feltételes valószínűség
Nagyon gyakran arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy esemény bekövetkezése befolyásolja-e, és ha igen, milyen mértékben egy másik esemény valószínűségét. Az ehhez hasonló kérdések vizsgálatában a feltételes valószínűség fogalma lesz segítségünkre. Ebben az alfejezetben elsőként definiáljuk a feltételes valószínűséget, majd a definíció segítségével több hasznos tételt, állítást is megfogalmazunk. Az itt megismert fogalmakra épít majd a Statisztikai modellezés tárgy több témaköre is.
Tegyük fel, hogy egy A esemény P(A) valószínűségét vizsgáljuk, majd tudomásunkra jut, hogy egy B esemény bekövetkezett (P(B)≠0). Ennek tükrében az A esemény valószínűsége megváltozhat, ezt a feltételes valószínűséget P(A∣B) jelöli, a feltételes eseményt A feltéve B, vagy A vonás B eseménynek nevezzük.
Egy új termék bevezetése előtt a vezérigazgató egy adott valószínűséget rendel a termék sikeréhez (A). A bevezetés előtti fogyasztói tesztek eredményei (B) megváltoztathatják az erről alkotott véleményét mind pozitív, mind negatív irányban.
A sztárbefektető a tőzsdeindex következő negyedévben történő 10%-os emelkedéséhez (A) egy adott valószínűséget rendel. A jegybanki alapkamat megváltozása (B) ezt a valószínűséget megváltoztathatja, különösen, ha meglepetésként hat.
A társasjáték vége felé közeledve akkor tudok nyerni, ha egy hatoldalú kockával kétszer dobva több mint 10-et dobok (A). Az első dobás értéke (B) nyilvánvalóan befolyásolja a nyerési esélyeimet.Ha tehát már tudjuk, hogy B esemény bekövetkezett, akkor a Ω eseménytér egy -- a B-n kívüli -- része már nem következhet be, innentől B válik az eseménytérré. Ez azt jelenti, hogy az eseményteret le kell szűkítenünk. Mivel eddig minden eseményt az eseménytérben található összes elemi esemény számához hasonlítottunk, az új viszonyítási alap B esemény elemi eseményei lesznek. Azt tehát már tudjuk, hogy egy B-re feltételes valószínűség nevezőjében P(B) szerepel. A számlálóban pedig azok az események szerepelnek, ahol B mellett A is bekövetkezik, azaz P(A∩B). A gondolatmenet alapján levezetett képlet ténylegesen a feltételes valószínűség definíciója:
P(A∣B)=P(A∩B)P(B)
azaz az A feltéve B esemény valószínűségét a két esemény együttes bekövetkezési valószínűségének és B valószínűségének hányadosaként definiáljuk, feltéve hogy P(B)>0. A feltételes valószínűség kiszámításának logikáját mutatja be a 4.2. ábra.

Ábra 4.2: A feltételes valószínűség illusztrációja
A (4.9) definícióból egyben a fordított feltételes valószínűség is adódik (feltételezve, hogy P(A)≠0), azaz
P(B∣A)=P(A∩B)P(A)
hiszen az együttes bekövetkezési valószínűség felcserélhető, P(A∩B)=P(B∩A).
Folytassuk a fentiek közül a legegyszerűbb példával, legyen tehát
- A={a dobott számok összege több mint 10},
- B={az első dobás 6-os}.
Ebben az esetben a (4.9) és (4.10) formulák valamennyi elemét egyszerű módszerekkel ki tudjuk számítani, így mintegy "ellenőrizve" a képletek helyességét. Ekkor
- P(A)=336, hiszen a 62=36 lehetőségből (lásd (4.7)) mindössze 3 sorozat kedvező: (6,5);(6,6);(5,6)
- P(B)=16, egyszerűen annak a valószínűsége, hogy az első dobás hatos.
- P(A∩B)=236, tehát annak a valószínűségét keressük, hogy nyerünk ÉS elsőre hatost dobunk. Az összes eset száma szintén 36, a kedvező események száma pedig 2: a (6,5) és (6,6) dobás sorozatok.
- P(A∣B)=26, hiszen ha már tudjuk, hogy elsőre 6-ost dobtunk, akkor az összes esemény száma 6, ebből pedig két kedvező esemény van, ha 5-öst, vagy ha újra 6-ost dobunk.
- P(B∣A)=23, hiszen ha már tudjuk, hogy tíznél többet dobtunk, akkor az összes esemény száma 3, ebből pedig két kedvező esemény van.
Behelyettesítve tehát P(A∣B)=P(A∩B)P(B)=26=23616P(B∣A)=P(A∩B)P(A)=23=236336
Az esetek nagy részében természetesen nem az a cél, hogy a (4.9) és (4.10) formulák valamennyi elemét kiszámítsuk, ahogy ebben az egyszerű példában történt, hanem pontosan az, hogy általában két tag könnyebben meghatározható, mint a harmadik, mely meghatározásában segítenek a formulák.Sok esetben épp a (4.9) és (4.10) formulákban szereplő együttes bekövetkezési valószínűségek kiszámítása okoz problémát, azonban ismert valamelyik feltételes valószínűség. Elemi matematikai ismeretek segítségével belátható a valószínűségek szorzási szabálya
P(A∩B)=P(A∣B)P(B)=P(B∣A)P(A)
A szorzási szabály kettőnél több esemény esetére is értelmezhető, ez azonban meghaladja tananyagunk kereteit.
Szintén a feltételes valószínűség definícióján alapul két esemény sztochasztikus függetlensége, az A eseményt a B eseménytől függetlennek nevezzük, ha
P(A∣B)=P(A)
A definíció logikus, azt mondja ki, hogy ha B bekövetkezése nem változtatja meg A bekövetkezési valószínűségéről alkotott véleményünket, akkor A esemény független B-től.
Abban az esetben, ha A és B események nem nulla valószínűségűek, belátható, hogy A függetlensége B-től egyben B függetlenségét is jelenti A-tól, azaz a tulajdonság szimmetrikus.
Felhasználva (4.11) és (4.12) definíciókat a függetlenség egy másik, gyakran használt definícióját kapjuk. Az A és B eseményeket tehát függetlennek nevezzük, ha
P(A∩B)=P(A)P(B)
A (4.13) formulát kimondva, kimondatlanul nagyon gyakran fogjuk használni mind a következő két fejezetben, mind később, a Statisztikai modellezés kurzuson. A függetlenség kettőnél több eseményre is definiálható, jelen tananyagban azonban nem térünk ki erre az esetre.
A teljes valószínűség tétele szintén feltételes valószínűségekre vonatkozó összefüggés. A korábbiakban ((4.1) és (4.2)) már definiáltuk a teljes eseményrendszer fogalmát. A teljes valószínűség tétele azt mondja, hogy ha A1,A2,…,An események teljes eseményrendszert alkotnak, akkor az eseménytér bármely B eseményének valószínűsége meghatározható a
P(B)=n∑i=1P(B∣Ai)P(Ai)
módon.
A feltételes valószínűségek egy újabb fontos alkalmazási területe az ún. Bayes-tétel. Tekintsük (4.11) formulát, amiből egyszerű osztással (feltéve, hogy P(B)>0)
P(A∣B)=P(B∣A)P(A)P(B)
adódik. A tételben tehát két feltételes valószínűség szerepel. A P(A) valószínűséget gyakran "a priori", vagy röviden prior, míg a P(A∣B) valószínűséget "a posteriori", vagy röviden poszterior valószínűségnek nevezzük, utalva arra, hogy az A esemény eredeti, valamint a B esemény bekövetkezése utáni valószínűségeiről van szó. Gyakran van szükségünk az utóbbi két tétel, azaz (4.14) és (4.15) együttes alkalmazására, hiszen a Bayes-tétel nevezőjében szereplő P(B) valószínűség gyakran nem ismert közvetlenül. Tegyük fel, hogy a teljes eseményrendszert alkotó események közül Ak poszterior valószínűségére vagyunk kíváncsiak, ekkor a Bayes-tétel egy alternatív formája
P(Ak∣B)=P(B∣Ak)P(Ak)∑ni=1P(B∣Ai)P(Ai)